Tegnap reggel 9-kor kezdtük a munkát, és este fél 6-kor voltunk az utolsó háznál, amikor is a főnököm felhívott, hogy egy ügynökség által kiadni készülő házat takarítanak, és hogy nagyon szutykos, megköszönné, ha segítenék. Így végül este 9-kor fejeztem be a munkanapot. Siettem utána haza, mert Barnit elvittem a munkába. Visszafelé nem volt egyszerű hazajönni, mert építik éjszaka mostanában mindig az autópályát és a 3ból két sávot lezárnak. Így tegnap 25 percig tartott megtenni a max negyed órás utat, viszont ma este háromnegyed órán keresztül jöttem. Ma hatalmas sor volt, köszönhetően annak is, hogy focimeccs volt, így teli volt emberekkel, és autókkal a város.
Nem mentem ma dolgozni, ugyanis egy nőgyógyászati klinikára akartam elmenni, hogy kivizsgáltassam magam. Délután 1-től 4-ig ott voltunk, mert Barni elkísért, majd 4-kor mikor behívtak, elmondtam a panaszom, a hölgy közölte nekik kevés ez az információ, kellene egy tolmács, úgyhogy menjek is haza, nem vizsgál meg. Én meg csak pislogtam, hogy végigültük itt a nagy semmiért a délutánt, fizetést sem kapok mára, és meg sem vizsgálnak?! Magyarul sem tudtam volna többet mondani a panaszomról, egyszerűen hihetetlen mit képzelnek az emberek. Gyanítom lejárt a munkaidő, mert 4-kor zárnak, aztán gyorsan el akartak küldeni. Teljesen felháborító. Mondtam is, hogy otthon sem sokat ér az egészségügy, na de ez azért kezd túltenni rajta. Arról nem is beszélve, hogy aki akar megért, hisz a háziorvosom miért tud minden panaszomra gyógyszert írni. Döbbenet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.