Életem a Man-szigettől Skóciáig

Tegnap Barnival nagytakarítást rendeztünk a konyhában, emellett össze is pakoltuk a bőröndjeinket szinte teljesen. Még kell alakítgatni rajta, de eddig úgy tűnik beleférünk a tervezett bőröndmennyiségbe. Este még elmentünk a Tesco-ba venni pár dolgot, ugyanis Barni barátai, akik itt aludtak, kifosztották a hűtőt:)))

Ma délután fél 2-re Ilonához mentem, vigyázni a gyerekekre. Fél 8-kor jött anyuka haza. A gyerekek bűn rosszak voltak. Így elköszönésképp ki is merültem rendesen:) Folyamatosan rosszalkodtak, estek, keltek, sírtak. A kislány nemrég tanult meg bilibe pisilni, úgyhogy ezt fél óránkét meg is mutatta nekem, természetesen ugye mindig kísérgetni kellet. Hihetetlen volt. Valamiért nagyon élvezheti :), ugyanis egyszer kíváncsiságból megkérdeztem kell- e pisilni, onnantól kezdve nem nyugodott, míg el nem mentünk. :) Kivittem őket kétszer is kisebb időre az udvarra, hagy futkározzanak, hozzáteszem ott is a kisfiú folyamatosan a bokrokat cibálta, és mászott fel minden fára, aztán meg nem tudott lejönni, de a lényeg, hogy utána volt egy fél óra nyugi:) Máskor hatásosabb szokott lenni az udvari lét:))

Kaptam Ilonától egy referencia levelet. Írtam neki a hét elején, hogy szeretnék majd egy ilyet, és írta, hogy örömmel megteszi. Mielőtt eljöttem ma tőle, akkor nyomtatta ki. A nevetséges az az egészben, hogy ez az első ilyen hivatalos levelem. Eddig magyaroknál voltam teljes munkaidőben, és egyik sem volt képes nekem ilyet adni! Bezzeg egy skót nő, akihez csak néha néha jártam, neki nem esett nehezére 10 mondatot írni rólam. Elképesztőek a magyarok külföldön, tisztelet a kivételnek, de természetesen a munkaadókra gondolok. Az eddigi családoknak sem tartott volna semeddig írni egy ilyet, de mind csak saját magával van elfoglalva, az a legfontosabb....sajnos ez a tapasztalatom.