Életem a Man-szigettől Skóciáig

 Így hívják a gyerekeket Ilonánál. Tegnap 11-re elmentem babysitterkedni megint. Nem sokkal később megérkezett a takarítónő is. Nagyon meglepődtem, hogy van neki ilyen is:) Teljesen abban a tudatban éltem eddig, hogy szegény asszonynak, azért van rám szüksége, mert meghalt a férje, de amúgy biztosan nem jó ez neki anyagilag. Bár mondjuk kevesebbért megyek el hozzá, mint eleinte, de nekem még így is megfelel. Kicsit káosz volt most ott nála, mert a kisfiúnak (Alaister) elmentek otthonról, még kicsit verekedett is, meg Júliának hívott, mint aki nem tudja mi történik. Lehet sok volt neki a takarítónő, én is, és még délután valami programra is el kellett mennie. A kislány (Asla) pedig beteg volt, nem akart enni, kinézetre úgy tűnt, mint aki meg van fázva. Délutánra egyedül maradtam vele. Enni továbbra sem akart, de legalább inni mindig kért. Nagyon aranyosan mondta, hogy juice:)) Egyre többet beszél. Ilyen állapotban játszani nem tudtam vele. Gyorsan elpakoltam a szendvics után, amit ebédre kapott a kisfiú, és ránéztem a kislányra. Áll a padlón, és remegett az egész teste, mint a kocsonya. Viszont egy szót sem szólt, csak nézett rám. Gyorsan kerestem valamit, amivel betakarhatnám, de csak egy lyukas kötött pokrócszerűt találtam, de jól bebugyoláltam vele. Beültettem az ölembe, ahol tv-t nézve szépen elaludt, de hatalmas levegővételekkel szuszogott folyamatosan. A TV-ben elég idióta műsor ment (bár hozzáteszem kicsit hasonlított a Kölyökidőre, és érdekes volt, hogy az egyik műsorvezetőnek hiányzott könyöktől az egyik karja; gyerekműsorban még ilyet nem nagyon láttam), ki is kapcsoltam hamar, mert mondom még a sipákolásokra felébred a kicsi. Fél óra alvás után hirtelen arra riadt fel, hogy hánynia kell. Úgyhogy nem volt idő gondolkozni, mert felébredt, és szaladnom is kellett vele, nehogy olyan legyen a szoba. Átöltöztettem, és szó nélkül tűrt mindent, csak folyamatosan mondta, hogy juice, juice. Na mondom csak óvatosan:) Utána már nem találtam másik pokrócot, így ráadtam a ruhára a meleg fürdőköntösét, és nagyon tetszett is neki:) Majd újra visszaaludt a karjaimban. Féltettem szegényt, bár tudtam, hogy anyuka legkésőbb másfél órán belül megérkezik, de akkor is. Nem tudtam adni neki semmit, hisz nem tudom hol tartja a gyógyszert, mit lehet a gyereknek adni, mire allergiás, max hideg fürdőt tudtam volna neki adni, vész esetén. Bár hozzáteszem nem tudtam megállapítani, hogy van-e láza, mert annyira hideg van mindig abban a lakásban, hogy én állandóan fázok. Most is annyira szét voltak fagyva a kezeim, hogy persze, hogy melegnek tűnt a kislány a hideg kezemnek. 

Anyuka mikor hazajött, nagyon nyugodtan végighallgatta, hogy mi történt, és nagyon megköszönte, hogy vigyáztam a gyerekre. Kedves nő amúgy. Majd 6 fonttal többet kaptam, mint kellett volna, valószínűleg a kislány miatt, de nagyon meglepődtem ezen:) Kedves gesztus volt tőle.

Edinburghba ment a reptérre, azért kellett vigyázzak a kislányra, mert a lánytestvére jött hozzájuk az ünnepekre a gyerekeivel Új Zélandról. Ilona testvérét Arankának hívják. Mosolyogtam is magamban, hogy a magyar apuka választhatott volna külföldön könnyebben kiejthető magyar neveket:)) Mikor odaértem amúgy az anyuka elkezdte ecsetelni a kisfiúnak, hogy én magyar vagyok, ő félig az, te meg kisfiam negyed magyar vagy:) Aztán mikor megláttam Aranka két kisfiát, kicsit ilyen furcsán húzott szeműek voltak, de abszolút nem japán, vagy kínai, de számomra olyan megállapíthatatlan. Gondoltam is rögtön, hogy ebben a családban van ám rendesen nemzeti keveredés:)