Tegnap este elmentünk négyesben (Ádám, Gabi, Barni és én) egy japán étterembe. Ádám születésnapját ünnepeltük. Ettünk szusit, rizses, tésztás csirkét is, és egyéb finomságokat. A rizsre díszítésként tettek egy szelet nagyon erős paprikát, én meg kis naivan szépen bekaptam:) Mondanom sem kell, hogy az egész szám lezsibbadt:) Utána már nem sok ízt éreztem:)) Ittam fincsi női sört is:) Igaz, hogy csak kettőt, de én attól már eléggé jól éreztem magam:)))) Aki ismer tudja, hogy a kevés is hamar megárt:) Desszertnek fincsi cheesecake-et ettünk. Én még rossz sütit ezek közül sosem ettem, szerintem mindegyik cheesecake nagyon finom:))
Ma 10 fontot találtam a munkahelyen az egyik szobában. Egy számlába volt belerakva, és leesve a földre. Ez nagyon jó, hiszen ilyet találni, nagy ritkaságszámba megy, viszont abba belegondolva, hogy egy órával hamarabb végeztem, így mínusz 6 fontban vagyok, vagyis átgondolva, csak 4 fontot találtam tisztán:)))
Valaki ma az egyik szobában egy üres törött bőröndöt hagyott, amit persze kidobtunk, de döbbenet, hogy miket lehet ott találni tényleg:)
Kb két hónapja dolgozom ezen a remek munkahelyen, azt hiszem kb ennyi idő kell, míg az ember belejön rendesen. Most már én is hamar végzek, és nyugodtabban dolgozom, mert tudom, hogy jól állok nagyon az idővel. Viszont, amikor csak lehet, húzom, hogy minél tovább ott legyek, meg ha kell segítek másnak. Nem szívesen jövök el hamarabb, mert tudom, hogy az anyagilag meg fog látszódni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.