Életem a Man-szigettől Skóciáig

 Reggel felhívtam az idősek otthonát, hogy mehetnék-e estefelé interjúra, de mondták, hogy csak 2-ig van bent a supervisor (a takarítók főnöke), úgyhogy mivel nem tudtam mi vár rám a munkahelyen, és, hogy esetleg mikor leszek szabad, így nem is pontosítottunk semmit, hanem bementem dolgozni. Ott hamar kiderült, hogy be vagyok osztva egész jövőhétre is, úgyhogy elküldeni nem fognak. Majd arra is rájöttem, hogy felvettek egy lengyel lányt a helyemre, majd két napja egy másik lány (Sandra, akivel egy szekrényben vagyok) felmondott. Így végül az új lány az ő helyére került, nem az enyémre. Ettől függetlenül szerintem már csak egy dobásom maradt:) Még egyszer hiányzok, el leszek küldve:))) Állítólag az új lány beszél angolul, na majd meglátjuk:)) 

Délben bejött Ewa, az 50 év körüli munkatárs, aki ma nem dolgozott, és hozott egy tortát, merthogy születésnapja van. Na mondom ezért bejönni.....Ezeknek tényleg ez a második családjuk:) A torta nagyon finom volt, gyümölcsös, habos, hatalmas eprekkel, kivikkel. Volt egy nagy kerek gyümölcs is rajta, világoszöld színű, kb akkora mint 4 piszke összeragasztva, volt egy pici íze, de elképzelésem sincs, hogy mi lehetett az, kérdezni, meg hiába kérdeztem volna, max lengyelül megtudom a nevét:)))

1 körül magamhoz csempésztem a telefonom, és felhívtam újra az idősek otthonát, hogy mehetek-e hétfőn állásinterjúra, mert akkor pont szabad leszek. Egy másik nő vette fel a telefont, aki nem igazán tudta, hogy mit mondjon nekem, így munka után fogtam magam, és bementem személyesen. Ott összetalálkoztam azzal a hölggyel, aki elvette tegnap az önéletrajzom, és rögtön megismert, majd megbeszéltük, hogy mehetek hétfőn:))) Alig várom, kíváncsi vagyok nagyon mi lesz.

Este Annával elmentünk úszni egyet ide a közeli uszodába. Nagyon jól esett. Most semmim sem fáj, és könnyűnek érzem magam:))))