Életem a Man-szigettől Skóciáig

  Reggel korán keltem, hogy mind az 5 idősek otthonát sikerüljön meglátogatnom, amit kitűztem célul mára. Ráadásul az egyikük nagyon messze volt, utólag rá is jöttem, hogy ki is buszoztam Glasgow-ból, de elég rendesen:))) Az első hely itt van 10 percre tőlem, így oda hamar odaértem, nagyon kedvesek voltak. Másodjára a világ végére utaztam, ahol nagy nehezen miután megtaláltam az otthont, kaptam egy jelentkezési nyomtatványt, és hiába akartam, nem hagyhattam ott az önéletrajzom, nem fogadták el. Hát mondom én ide vissza nem utazok még egyszer az biztos, leadni ezt a papírt, esetleg postán elküldöm, ha nagyon akarom... Majd utána voltam még egy helyen, ahol nagyon kedvesek voltak, csak épp nem keresnek munkaerőt. A következőt nem találtam meg, mert az utcán csak 30 év körüliektől tudtam megkérdezni tudnak-e segíteni, de nem is tudom mit vártam....ugyanis az 50 év felettiek a mai nap tapasztalata alapján tudják merre található a legközelebbi idősek otthona, lehet már oda készülnek:))) Na de nem gonoszkodok:)) Az utolsó helyen meg csak kidugta egy nő a fejét az ajtón, hogy vajon mit akarhatok, lehet oda nem jár sűrűn ember:))) Nekem sem örültek:) Úgyhogy enyhén elfáradtam, viszont a legelső helyről, ami 10 percre van tőlem, felhívtak, hogy ajánlanának egy heti 25 órás takarítói állást. Holnap lenne az interjúm, csak hogy a kedves főnököm ma este fél 7-kor írt egy smst, ami teli volt rövidítésekkel, elsőre nem is értettem meg, de a lényeg, hogy holnap reggel mennem kell dolgozni.......Úgyhogy hívhatom fel az idősek otthonát, hogy mehetnék-e esetleg később......nah, ezt a pechet. Amint megtudtam, hogy holnap mehetek be dolgozni, azonnal rosszul lettem:)) Beteg vagyok, lázam van, fáj a mandulám.....hát minden porcikám ellenkezik!!!:)))) Pedig örülnöm kellene, hogy van munkám, de valahogy ennek a munkának nem tudok örülni. Úgyhogy meglátom majd hogy alakulnak a dolgok, de kénytelen vagyok bemenni holnap dolgozni, hiszen az mégis csak biztosabb....