Rohanás módba kapcsoltam ma a munkahelyen, hogy a 21 szobával végezzek fél 4-re és találkozhassak Beával, akinek skót férje van, és van egy közös kisfiuk is. Bea is a Man-szigeten kezdte anno a pályafutását, ott ismerte meg a férjét:))) Szerencsére sikerült végeznem, a középső főnök mondta, hogy nagyon jól dolgoztam, viszont a belemet kihajtottam. Az ujjaimat meg marja a sok vegyszer már. Nem akarok panaszkodni, de fizikailag nagyon nehezen viselem még mindezt, de lehet, hogy bele lehet jönni.....majd kiderül, vagy nem.....
Este sms-eztem Ilonával, az anyukával, akinek meghalt a férje....nem tudom még, hogy el tudok-e menni hozzá majd 21-én vigyázni a gyerekeire, de nagyon szeretnék. Holnap megyek a nigériai családhoz, attól is sok függ mi lesz a beszélgetés vége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.