HTML

Életem a Man-szigettől Skóciáig

Új életet kezdtem. "Repülök Manchester-be, majd három nap nyaralás után tovább a Man-sziget fővárosába, Douglas-be. Ott fogok élni egy családdal, akik már nagyon várnak. Házvezetőnő és babysitter leszek. Meglátjuk mi sül ki belőle :) " - Ez volt 2010 augusztusában. 9 hónappal később ismét nekivágtam, de most Skócia legnagyobb városa, Glasgow volt a cél. A munkakör eleinte hasonló volt, de később sokminden változott:) Az élet mindig kiszámíthatatlan meglepetéseket tartogat! :)

Friss topikok

  • vegijudit: @H McFly: Igyekszem!:)) Puszi (2012.01.04. 19:20) 160 km/h-ás szél
  • vegijudit: @koffein: Kedves Eszter! Meglepett a leveled, köszönöm, hogy olvasol! Szívesen válaszolok a kérd... (2011.11.13. 20:32) Első torta
  • vegijudit: @C4rt3r: Tak :):))) (2011.10.01. 17:10) Bankszámla
  • vegijudit: @H McFly: Drága Krisztyion! :) Köszönöm a támogatásod!! Próbálok mindennap írni, hogy mi folyik it... (2011.08.18. 00:58) Harc az életben maradásért
  • vegijudit: Szia! Rossz volt a gépem, és legutóbb Anna barátnőmén tudtam csak írni, ez az oka, neki meg angol ... (2011.07.06. 21:46) North Berwick

Linkblog

2011.08.26. 11:14 vegijudit

Gyerekekkel repül az idő

 Tegnap munka után átmentem Viktorhoz, segítettem neki kicsit pakolni, ugyanis hétvégén költözik új albérletbe, majd levágtam a haját. Hát ez a hajvágó gép nem állt valami jól a kezemben, gyakorolni kell, bele lehet jönni, de elsőre nem voltam profi:)))

A napok rohannak nagyon durván. Májusban mikor idejöttem nehezen teltek el a gyerekekkel töltött idők, főleg, ha itt volt mindkettő, most pedig már elrohan. Megint péntek van, hihetetlen... De jól megvagyunk, szerencsére jól tudom már kezelni a kisfiút, bár ettől függetlenül fel tud bosszantani:)))

Reggelizés közben a 15 éves nagyfiú egyszer csak azt mondta, hogy most, hogy már kezd felnőni úgy döntött néha elmenne a haverjaival valamerre délutánonként. Ezen annyira meglepődtem, leginkább azért, mert nekem mindig is természetes volt, hogy kimehetek játszani a hátsó utcába nálunk, ahová minden gyerek járt. Persze, hogy megkérdezi gyerekként az ember, hogy kimehet e, de hogy így bejelentse valaki....:))))

A kislány jól megfázott, bár a kisfiú is kezd beteg lenni. Itt bárki szaladgálhat tőlem rövid ujjúban az utcán, én akkor is veszek fel pulóvert. Annyira kiszámíthatatlan itt az idő, de szó szerint egyik pillanatban hét ágra süt a nap, a másikban szakad az eső...:)

Voltunk tegnap a játszótéren is, és összetalálkoztam az itteni munkaadóm barűti családjával. Összeismerkedtünk kicsit. Nagyon kedves emberek, zenészek. Az apuka hegedű tanár, az anyuka meg az Operában hegedül. Itt élnek 3 gyerekükkel.:) Nem semmi :)

Nagyon kedves itt minden magyar ismerősöm, aki csak hall valami munkalehetőségről, rögtön szól.:) Remélem hamar találok valami. Anna jövőhéten költözik, megyek majd takarítani vele, lassan elkezdődik a változás minden tekintetben:)

A lány, aki utánam jön ide dolgozni, természetes, hogy nem tehet semmiről, de nem tudom még sem tárt karokkal várni. Egyszerűen az egész helyzetre haragszom... abba pedig Ő is beletartozik. De talán ezt meg lehet érteni. 

Holnap reggel sátorozni megyünk páran, valószínűleg vasárnap este lesz majd mit mesélnem...:)))

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://vegijudit.blog.hu/api/trackback/id/tr373181598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása