Azt figyeltem meg magamon napközben, hogy már úgy beszélek a kislánnyal, mintha az enyém lenne:) Nyuszi, husi, szivi, baba, úgy hívom, ami épp a számra jön:)) Mindenre hallgat:) Mondjuk reggel 8-tól este 6-ig végül is az enyém:))
Ma nem örült megint a kisfiú, hogy én mentem érte az oviba. Valószínűleg felkavarja, hogy az apuka a héten itthon van. Számára ez is változás. Úgyhogy, ahelyett, hogy a cipőjét cserélte volna, inkább engem kezdett el verni. Csak mivel a kislány a kezemben van ilyenkor, így nehezen tudok mit tenni ellene, így az óvónéni segített. Kicsit őrültködött a drága ma is, de aztán az ének, meg a mondókák kicsit helyretették.
Este a román márkákról kellett fordítanom egy szöveget szívességből, hát maga volt a borzalom:))) De gyakorlásnak jó volt:) Pedig szép idő volt, lehetett volna helyette sétálni egyet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.