Életem a Man-szigettől Skóciáig

 A mai nap nem volt semmi:)) A nagymama nagyon jó fej, fiatalos:))

Egy óra körül mentek el a szülők itthonról. Addig a kisasszony az anyján lógott természetesen. :) Majd utána, hogy elmentek, akkor kezdődött el csak igazán a nap. A kiscsillag olyan mérhetetlen mennyiségű cuccot termelt a pelusba, hogy nem túlzok! a nyakáig olyan volt. Szóval jöhetett a fürdés. Ezen más nem segített volna..... Majd elmentünk a kisfiúért az oviba, ahol közölte az óvónéni, hogy írjuk alá a papírt, hogy tudunk arról, hogy a gyerek homloka összetalálkozott a padlóval, és borogatták a fejét. (Na ilyenkor örülök, hogy már sok mindent megértek angolból, különben tekingethettem volna, mit akar:)) Majd elindultunk haza. Fél úton észrevettem, hogy a kislány sapkája eltűnt. Akkor elindultunk vissza, szerencsére meglett. 

Délután itthon a nagymama játszott a kisfiúval, én meg a kislánnyal. Egyszercsak 6 óra körül mikor a szülők mindennap haza szoktak jönni, szól a nagymama, hogy nem megyünk-e  ki a játszótérre?? Mondom miért a kisfiú megbolondult? Erre a nagyi: " nem megbolondult, hanem hülye lett, úgyhogy menjünk, mert nem lehet vele bírni!":))) Mondom jó fej a nagyi:)) Úgyhogy kimentünk. A kislánynak jót tett, megnyugodott, és kellően el is fáradt. Bár beverte még a száját este az egyik kanapéba, kicsit vérzett is, de hát ez a nap már csak így lehetett teljes!:)))

A szülők pedig megérkeztek Drezdába, minden rendben velük is. Ahogy este megitattam a tápszert a kicsivel és elaludt a kezemben, hihetetlen jó érzés volt. Most először éreztem azt, hogy na ezért tényleg megérte elmenni babysitternek!:) Tündéri a kicsi, és ahogy fogtam a kezemben és szunyókált, próbáltam belegondolni milyen lesz, hogy ha majd milyen lesz ha a sajátom fogom...:))