Szerencsésen visszaértünk, vagy inkább úgy fogalmaznék, szerencse, hogy visszaértünk..... Otthon nagyon jól éreztük külön-külön magunkat, de a visszaút nem volt valami egyszerű. A leszállás főleg. nagy köd volt, sok légörvény dobálta a gépet, és Barni feje olyan szinten megfájdult, hogy azt hittem ott ájul el.....Mellettem ült egy román férfi, aki alig beszélt magyarul, angolul meg semennyire sem, Ő meg folyamatosan imádkozott mellettem, hogy le ne zuhanjunk.....:))))
Pénteken eltelt a munkanap. Olyan volt, mintha nem is péntek lenne:))) Aztán este elmentünk Zoli partijára. Messze is volt, sokba is került (a taxi haza). Amúgy elvoltunk, de ez most nem sikerült valami fergetegesre:)
Tegnap nem mentem dolgozni, itthon voltunk Barnival. Elmentünk ugyan a piacra szétnézni, meg be is vásároltunk élelmiszert. A piacon nagyon meglepődtünk, mert egy embert beöltöztettek egy fának, de nagyon durván jól nézett ki:))) Teljesen élethű volt. Mindenki ott fényképezkedett vele, és volt egy stáb is akik kamerázták az egészet:) Még Ádámra is ráközelítettek :))
Ma elmentek a fiúk lövöldözni megint. Én meg lehet elmegyek Beához, a nővér barátnőmhöz kicsit csacsogni:) Holnaptól meg újra munka gőzerővel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.