Életem a Man-szigettől Skóciáig

 Reggel, amíg a főnökömet vártam egy buszsofőr szintén a buszmegállóban várakozott, volt még pár perce indulásig. Aztán megszólított, és jól elbeszélgettünk. Nagyon jó fej volt, mondta, hogy nekem is inkább buszsofőrnek kellene lennem, mert szerinte az egy jó állás:) Kérdezte azt is, hogy mért nincs még gyerekem ilyen korban:)) Mondta, hogy neki vannak nagy gyerekei, mostmár csak feleséget keres. Mindegy neki, hogy magyar, vagy lengyel:)) bármi megfelel:)) Aztán jót nevetett, hogy idejöttem Glasgow-ba, és itt ismertem meg egy magyar fiút:)

Az egyik háznál, ahol takarítottunk volt egy három hetes kisbaba. Annyira pici volt, lehet sosem láttam még ilyen kis törékeny csöppséget:)

Sokat dolgoztunk ma, és holnap sem lesz kevesebb a munka. Az öt fürdős palotában szoktunk csütörtök reggelenként kezdeni. Nem igazán szeretem, mert nagyon precíznek kell lenni, de ma azt hiszem sikerült a maximumot kihozni magamból. Beszélgettem kicsit a babysitterükkel is. Nagyon kedves nő. Mondta, hogy ne tegyem ki a szemetes zsákot az udvarra, mert megtámadják a madarak:) Aztán a magyarországi időjárásra tértünk át:)

Akadtak problémáim a munkahelyen az elmúlt időszakban. Vikivel nagyon nehéz volt összedolgozni sokszor, vagy hát inkább szinte sehogysem sikerült. Sosem azon volt, hogy együttesen mihamarabb végezzünk, aztán tegnap elegem lett ebből az egészből. Mondtam a főnökömnek, hogy sajna ez így hosszútávon nem fog menni, de mondta, hogy megoldjuk a problémákat. Nekem is sokat kell még tanulnom, nehezen megy ez a nagy precízség. Állítom olyan pöttyöket látnak, amiket mikroszkóppal lehetne csak felfedezni, de nekem is rá kell, hogy álljon a szemem idővel:)

Rakottkrumplit ettünk ma, tegnap meg lasagne volt. Ádám egész héten Londonban van megint, így hárman mindig felosztottuk a vacsi készítési munkálatokat. :)