Életem a Man-szigettől Skóciáig

Mai első háztakarításnál elég nagy szerencsétlenség ért. Viki mondta, hogy nagyon kell sietni, mert nincs elég időnk, bár hozzáteszem, általában elég az idő, csak ezzel kicsit stresszel engem:)) Aztán az egyik szobában törölgettem, mondta, hogy szinte tiszta az, úgyhogy porszívózzak inkább. A nagy sietésben a porszívó műanyag csöve valszeg kilengett kicsit a hátam mögött, és hozzáért az egyik kandallónál lévő kb a bokámig érő kutyaszoborhoz, ami feldőlt, és kitört a hátsó lába. A tulajdonos nő eléggé kiborult, hogy a férje nagyon mérges lesz, és hogy ez rettenetesen drága tárgy, sosem fogom tudni kifizetni. Aztán később megnyugodott, hogy csak baleset volt, és a főnökömnek van biztosítása, talán így el lesz rendezve. Csakhogy a főnököm nincs a héten, én azért nagyon nem örülök ennek az egésznek, nem tudom mit fog szólni. Viszont tudom, hogy abszolút nem volt szándékos, így már ez ellen nem tudok mit tenni. Valami majd lesz. Barnival sms-eztem napközben, majd küldött egy olyan üzenetet, amiben összegezte a történteket. Azt hiszem akkor sikerült megnyugodnom, mert nagyon viccesen írta le. :)))

Anyukámnak voltak különböző változatai a megoldásra, hogy pl. mért nem ragasztottuk össze, vagy ha olyan drága miért nincs eltéve valahova. De ez egy olyan ház, ahol minden nagyon drága, nincs mit eltenni. A ragasztás pedig azért nem jó ötlet, mert valszeg egészben olyan értékes az a kutyaszobor, ami összeragasztva már nem ugyanaz. Maradt még 4 ilyen kutya ott, de megértem, hogy nem örült a tulaj. Én sem örültem volna. :)

Lehetne ezt még tovább ragozni, de felesleges. Ez volt a mai nap nagy eseménye, amit Barni egy nagyon szép sms üzenetben összegzett nekem: "Egy kutya szobor, aminek kitört a lába, mert a porszívó csöve meglökte és az eltörött. Hihetetlen!"