Ma megint nem volt vészes a munkanap, az eddigiekhez képest. Csak megint egy órával hamarabb végeztem. Találtam egy fontot meg még két centet is:) Mondjuk azzal sokra nem megyek:))) Mondta ma a középső főnök, hogy tudja, hogy sok mindenért szólnak, de ne legyünk mérgesek, csak a standard elvárásokat akarják követni, és hogy jól dolgozunk. Jót mosolyogtam magamban, hogy ezt is csak azért mondja, mert az egyik új lány felmondott a betanítás után, és biztos megijedtek, hogy lesznek követői:) Én szívesen az lennék, de most nem nagyon van visszajelzés sehonnan. Nagyon tél van már.
Anna tegnap hazajött, de már nagyon későn, így nem tudtam megvárni. Telefonon beszéltünk, de még nem találkoztunk.
Krisztával beszéltem ma sokat telefonon. Neki van kislánya idekint. Ő már évek óta szállodában takarít, mondtam is, hogy minden elismerésem. Nem tudom, hogy lehet ezt évekig csinálni. kell hozzá valami nagy motiváció, de nem érzem, hogy bennem lenne ilyen :))) A legrosszabb, hogy nincs az embernek normális magánélete. Nincs hétvége, szabadnapok össze-vissza, nem lehet előre normálisan tervezni szinte semmit, mert vasárnap derül ki mikor szabad az ember a következő héten.....stb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.