Hosszú volt ez a hét. Végig dolgoztam az egész hétvégét. Szombat este Ilonánál is voltam munka után, egészen éjfélig. Ma már nagyon nehezen tudtam dolgozni, inkább csak szenvedtem. David, a legkisebb főnök meg ökörködött, hogy lassú vagyok, meg a szokásos szövegeit nyomatta, én meg kivételesen elszórakoztam vele, rácsodálkoztam szándékosan mindenre, és a végén már ő is röhögött. Ne fárasszon már ő is még jobban:) Ma is találtam pár dolgot, egy fél literes kólát, kis sampont, meg balzsamot, ruhafogast, meg kéztörlőt, és még egy fontot is:) Viszont ma balszerencsémre szemen vágtam magam véletlen az ajtó nyitó kártya kulccsal, és kicsit be is vérzett. A kezem is nehezen viseli a vegyszereket, és már az orrom is kezd folyni tőlük. :( A kezemet folyamatosan kimarja a tabletta, viszont kesztyűben meg kényelmetlen dolgozni.
Ilona gyerekei döbbenet, hogy mennyire jól neveltek. Én még ilyen gyerekekkel az életben nem találkoztam. Amit mondok rögtön csinálják, szó nélkül, hihetetlen értelmesek. Szívesen megtanulnám a nevelési módszerét. A másfél éves kislányt felvettem, kezembe vettem a tápszert is, és a kislány máris közölte a bátyjával, hogy bye! :) Tündéri. Este azért mindkettő felébredt külön külön, de hamar sikerült őket megnyugtatni. Volt 4 órám utána, amit angolozásra használtam, legalább több szempontból is hasznos volt az este, csak hát azért eléggé elfáradtam a végére.
Péntek este Viktor átjött, majd később Barni is, és csirke cézár salátát csináltunk, meg sütit sütöttem. Jól elbeszélgettünk. Kell azért néha a társasági élet:)
Ma kimegyek még Gabival a reptérre Ádámért, aztán ez a nap is eltelt, jöhet a hétfői pihenő végre:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.