Életem a Man-szigettől Skóciáig

 Ma lezárul egy újabb korszaka az életemnek. Hogyan élem meg? Tulajdonképpen el sem hiszem. Teszem a dolgom, ahogy eddig, és egyszerűen nem fogom fel, hogy mindezt itt utoljára csinálom. Túl jó sorom volt itt, és mikor már elhittem, hogy ez tényleg velem történik, vége is lett. Így szokott ez lenni nem?:)) Sokat szenvedtem az előző családnál, cserébe kaptam egy öt hónapig tartó jobb munkát. Ezután pedig meglátjuk hogy lesz, valahogy lennie kell mindenképp. :)

Az éremnek mindig két oldala van. Persze mondhatnám, hogy sokkal jobb lesz nekem így, hiszen senki nem mondja ezután (jó esetben:)), hogy kurva Judit, senki miatt nem kell szégyenkeznem majd a játszótéren, hogy milyen "gyerekem" is van, nem kell a munkahelyen lakva alkalmazkodni, azt enni amit mások mondanak. Viszont igaz nem volt könnyű, de belejöttem a kisfiú kezelésébe, megtanultam vele bánni. Hamar belejöttem a házimunkába is, úgy érzem, ami tőlem telt, mindent megtettem. Cserébe volt szállásom, ételem, és nem utolsó sorban egy nagyon jó fizetésem. Meg van rá az esély, hogy talán ennyit sosem keresek majd. De évek múlva ez is kiderül mennyire, az is lehet, hogy csak rajtam múlik....

Viszont egy kis számítást végezve, az anyagiakról beszélve is meg nem is, adok egy kis képet arról hogy is működnek itt a dolgok. Budapesten havi 40 ezer forintból kijött az albérletem rezsivel, úgy hogy 3-an laktunk együtt, egy egészen jó környéken. Itt ketten lakunk majd, a környék szintén egészen jó, viszont ennek az ára fejenként kb. az otthoni bérlet háromszorosa minimum, vagyis 120 ezer forintot kell az albérletre előteremteni havonta. Viszont otthon a minimálbér ennek a fele talán, itt pedig ennek a duplája kb. Tehát ha valaki itt minimálbért keres, az az ember nem valószínű, hogy nagyon félre tud tenni, de ettől függetlenül meg tud élni, fenn tudja magát tartani. Viszont otthon a minimálbérből egyedül meglenni......hát biztos vagyok benne, hogy nem könnyű. Viszont itt egy konyhai mosogató, takarító ugyanúgy meg van becsülve, mint egy komolyabb munkát végző ember. Ez eléggé szimpatikus. Én is mikor beálltam mosogatni, egyáltalán nem éreztem kellemetlennek a szituációt.

Holnap sok dolgom lesz még. Korán reggel kivisszük Barnival a bátyját, Ádámot a reptérre, mert hazarepül, utána jelentkezek egy lépcső takarítói állásra, majd bankszámlát kell nyitnom, és vásárolni még pár dolgot az albérletbe, hogy holnap már ott tudjak aludni. Apropó bankszámla. Nagy meglepetésemre itt nem úgy működik, mint otthon, hogy ha semmi mozgás nem történik a számlán, akkor is van havidíja. Itt semmibe sem kerül, úgyhogy nyugodtan nyitok bankszámlát, hiszen nem mehet mínuszba. :)

Ma megkapom a pénzem, visszaadom a telefont, és már nem jövök ide többet. Az ágyamat is lehúztam már, és a maradék cuccom is össze van pakolva. Zsebike ma talán megnézi az albérletet.:) Tegnap jót beszélgettem vele. Mondtam neki, hogy jaj hova jut az ember, erre közölte, hogy ő is ezt mondja 6 éve, hogy itt van:)))) Tényleg sokan hazamennének innen, ha lenne értelme. De amíg jobban megéri külföldön szemetet szedni, addig miről beszélünk??!!