Nem bírtam tovább a várakozást és tegnap este bementem az étterembe, hogy érdeklődnék meg van-e a kiválasztott leendő mosogató személye?! Mondták, hogy még tegnap is, és ma is megy valaki próbanapra, így majd ma telefonáljak. Ma ezt meg is tettem, de séf nem volt bent, így felírták, hogy kerestem, majd holnap visszahívnak. Kicsit körülményesek...:)
Viszont az anyuka akinél pár hete voltam állásinterjún, írt. Most szombaton 11-től délután 4-ig vigyáznom kell a gyerekeire. Megint lesz egy kis plusz pénz, amiből valószínűleg az ágyneműmet vásárolom majd meg, ne csak huzatom legyen:)))
Tegnap is és ma is nagyon jó idő volt, így kivittem a gyerekeket a játszótérre. Tegnap itt a közelibe, ma viszont a Kelvingrove parkba. Útközben rengeteg színes pólóba öltözött fiatalt láttam az egyetem körül, és élőben énekelt egy srác is közülük. Nagyon jó hangulat volt. Szeretem, hogy ebben a városban mindig van élet :)
A kisfiúval mindig történik valami az iskolában, hol köveket eszik az udvaron, hol megharap egy felnőttet, hol megeszi az iskolatársa szendvicsét, ma pedig egy hatalmas puklival a szeme alatt jött haza. :) Kiszámíthatatlan:) De sokszor nem tudni mi történik. Mondjuk ő amúgy is olyan, hogy állandóan résen kell lenni, mert hiába játszunk csendben, egy pillanatra nem figyel az ember, és máris repül felé valami fakocka....nem egyszer fordult ilyen elő. Ilyenkor ugyanis az történik az esetek többségében, hogy csendben játszik, majd valami nem sikerül neki, valamin felidegesíti magát, de észrevétlenül, és hirtelen kitör belőle ez a dobálózós, rángatózós, ordibálós reakció....na ilyen esetekre már kifejlesztettem, hogy azonnal el kell terelni a figyelmét, ami működik is, csak legyen végig nyugodt, ami nem mindig sikerül, főleg egy fejbe talált tárgy után...:) Viszont azt kell mondjam a kisfiú révén rengeteg türelemmel lettem gazdagabb, hiszen meg kellett tanulnom fegyelmezni őt, úgy hogy ugye nem bánthatom. Néha nagyon nem egyszerű.
Két szerintem kínai lány megkérdezte az utcán tőlem, hogy merre van a városközpont busszal. Amit tudtam elmondtam, de visszagondolva fura, hogy már jó ideje nem akadok fenn azon, ha valaki angolul kezd beszélni hozzám, ezt mondjuk még a szigeten megtanulta. De ma már a lényeget is kiveszem sokkal gyorsabban, és amit tudok azt el is mondom. Meg ma sem sokat gondolkoztam azon, hogy mi fogok a telefonba mondani, ha felhívom az éttermet, hanem hívtam, és valami majd lesz:) Muszáj minél jobban belejönnöm a nyelvbe. Szeretném is megtanulni, mert olyan jó érzés érteni, hogy mit szeretne a másik, meg csak a hasznomra válik. :)
Voltam délután a közeli kis Tescoban vásárolni. Holnap este paprikáskrumplit akarok készíteni az új albiban:) Meg szükség volt pár dologra a lakásba. Ma bepakoltam a bőröndömet, holnap kezdődhet a költözés.
Paradicsomos káposztát készítettem életemben először. Rossz nem lett az biztos, mert megettem, bár a kedvencem nem lesz. Ezeket a paradicsomos ételeket nagymamám tudta jók készíteni, sajna tőle már nem tanulhatom el, hogyan kell.... Viszont ha magamra főzök, eszembe nem jutna ilyet készíteni :)))
Ma este elmentek a szülők vacsorázni, így itthon maradtam. Én fektettem le a kislányt aludni. Megitattam a tápszerével, majd nemsokkal később el is aludt. Állítom számomra ez a legszebb dolog a babysitterkedésben, mikor az édes kis csöppség a kezemben egy hosszú nap után (természetesen mindegyik az:)) elalszik.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.