A napok úgy telnek, mintha mi sem történt volna. Ma elkezdődött az iskola a kisfiúnak. Én vártam meg vele reggel az iskolakezdést, délután pedig én mentem érte negyed 1-re az első napján. Elvoltunk, csak nagyon frusztráltan viselte a délutánt, de szerintem az iskola miatt, hogy megint változás van az életében, és nehezen viseli. Bár ma esett egy hatalmasat a járdán séta közben, úgy lefejelte a padkát, hogy még ilyet talán sosem láttam. Lett egy kis pukli a homlokán, gondolom ez sem tett jót neki, bár utána nyugodtabb volt, bújósabb lett. Viszont hazajöttünk és közölte a báttyábal, hogy "akkorát estem, mint egy állat":))
Brad Pitt forgat a városban valami zombis filmet, mindenki a kellékek csodájára jár:) Én már kétszer voltam.:) De sosem én akartam menni:)))
Nem tudom még mi lesz velem. Anyuka ma kérdezte, hogy döntöttem, és mondtam maradok a városban. Ma elkezdtem nanny-s állásokra jelentkezni, majd lassan el kell kezdeni mindent elintézni. Anna is, és mindenki más is nyugtat, hogy minden rendben lesz, hát bízom benne, de amúgy meg borzalmas ez az érzés, hogy nem tudom mi lesz...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.