Ma volt az első napom teljesen egyedül a gyerekekkel. Kimentünk a játszótérre, ahol a kisfiú egyszercsak mérhetetlen sírásban tört ki a csúszdán. Odamentem hozzá, és látszólag semmit nem láttam rajta, majd kiderült a fogát verte be valahogy a csúszdába. Gyanítom, ahogy hason próbált leérni. Úgyhogy a lelkes játszóterezésnek elég hamar vége lett.
Itthon ettünk gyümölcsöt, játszottunk, mesét néztünk, majd amikor a kislány aludt, a kisfiút leültettem számítógépezni, én meg addig kitakarítottam. Nagyon nyugis nap volt, és a gyerekek is jók voltak. Délután elsétáltunk a Kelvingrove parkba, ahová vittünk könyvet és labdát is. Kicsit leültünk játszani, de a kisfiút jobban lekötötte a gördeszkázók mutatványa, mert van ott egy nagyon jó kis pálya. Visszafelé pedig fagyiztunk egyet. A kislány is nem semmi, hogy be tudja habzsolni az egy gombóc fagylaltot. Délután meg olyan jót olvastam a gyerekeknek, hogy a 6 éves el is aludt egy órára.:)
Jó nap volt, csak nagyon lassan telik így, hogy itthon van minkét gyermek.
Este elmentem angolra, ami talán ma tetszett a legjobban, de nem tudnám megmondani, hogy miért. Nyelvtant vettünk, meg beszélgettünk, mint ahogy eddig is. Bekerültem viszont a névsorba:) Viszont amint nagyon meglepődtem, hogy le kellett írjam a címem, és rögtön a Man-szigeten lévő utcanevet kezdtem el leírni, ahol laktam :)) Mondom jesszus:))) át is húztam gyorsan :)))
Annával üldöztük egymást telefonon, majd végül sikerült beszélnünk. Kiderült senki nem akar semmit a másiktól, de ha már így alakult megejtettünk egy spontán találkozást. Szeretem, hogy mindketten kaphatóak vagyunk erre.:)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.