A mai este megér egy külön fejezetet. Anna kitalálta, hogy később találkozzunk újra, és menjünk be a városba. El mentem hozzá, kicsit ittunk, beszélgettünk, majd el is indultunk. Az eső még mindig szakadt, de a helyi lányokat ez egyáltalán nem zavarta. Ugyanúgy miniszoknyás, rövid egyberuhás, agyonsminkelt, hatalmas magassarkú cipővel sétálgattak, nevetgéltek az utcákon. Elmentünk egy discoba, ahol nem volt belépő. Nagyon szimpatikus helynek tűnt, jó volt a zene. A dj mellett élő zene is volt, vegyítették a kettőt. I need a miracle....volt az első szám, akkor még úgy véltem nincs szükségem csodára a mai napra, hisz jó helyen vagyok:)) Lepakoltuk a kabátunkat, és egy italt iszogatva táncolni kezdtünk. Nem telt bele sok idő, hirtelen két fiatalembert pillantottunk meg, amint egy lányt cipelnek, ahogy csak tudnak, mert a hölgyemény már semmit nem tudott magáról. Elvitték egy eldugottabb helyre a teremben, jött két mentős, később egy tolószék, majd egy fehér nagy törölközőbe bugyolálva elvitték. Szép látvány volt mondhatom, biztos a szülők is boldogok lesznek a kórházból való telefontól... Nem sokkal később egy csapat - a már említett utcai ruházatú - hamupipőke lépett elő a wc-ből. Szó szerint olyan volt, mintha az Amerikai Hófehérke című filmből lépett volna elő a sok kis madame jelölt, majd elfoglalták a táncparkettet. Volt egy ottani dolgozó, egyem a szívét, egy kézi bevásárló kosárral szaladgált, abba gyűjtögette az üres poharakat. Ilyet sem láttam még, de az este folyamán ez csak a kezdet volt. Az egyik mellettünk táncoló fiatalember egyszercsak egy szempillaspirált talált és rögtön feltételezte, hogy a miénk. Kedves volt tőle a felvetés, de ezt a tárgyat valamelyik hamupipőke jelölt ejthette el a nagy viháncolások közepette. Hirtelen a semmiből megjelent egy újabb ott dolgozó, aki kosárka helyett egy seprűvel és egy nagy lapáttal szaladgált, majd szemrebbenés nélkül körbesöprött, szinte teljesen. Csak bízni tudok benne, hogy a mondás nem igaz, és férjhez megyek még valaha...:) Gondoltam megnézem én is a csoda mellékhelyiséget, ahonnan ilyen kis királykisasszonyok libennek elő. A mosdókagylónál a wc-s nénibe botlottam, ami a mellékhelyiségben a nyalókától, rágógumin át fújós dezodorig mindent árult ott. Mondanom sem kell, csak pislogtam..... Mivel a hely hamar zárt, így elindultunk, hogy keressünk egy másik discot. Mindent félretéve ez a szórakozóhely elnyerte a tetszésem.
2011.05.22. 04:47 vegijudit
Egy éjszaka Glasgow-ban
Átsétáltunk a szakadó esőben egy más helyre, ahol végigálltuk a sort, és a biztonsági őr közölte, hogy nem mehetünk be, mert én lazán öltöztem. A nevetés kapott el majdnem. Micsoda ostobaság ez:)) A pasik bárhova bármilyen öltözetben bemehetnek, de én ki lettem nézve, mert nem vagyok glasgow-i hamupipőke:))) Amúgy sem vagyok egy miniszoknyás rajongó, de szakadó esőben, hidegben amúgy sem jutna eszembe ilyet felvenni. Hatalmas magassarkúban nem igazán tudok menni, bár hozzáteszem ezek a lányok sem, csak próbálkoznak. Bár arra nem jöttem rá, hogy miért vesznek pár számmal nagyobb lábbelit maguknak....
Jött a következő hely, ami kicsit el volt rejtve, de könnyen megtalálható volt. A biztonsági őr itt is kinézett magának. Közölte húzzam le a kabátom cipzárját. Ezt meg is tettem, majd beengedett. El sem tudom képzelni, hogy mit gondolt, mit rejtegetek a melleim között....Na de ez sem derül már ki sosem.:) Bent két helyiség volt. Mi a discosabb részbe mentünk, ott még akkor kevesen voltak. Viszont a füstöt nyomatták folyamatosan, és érdekes volt, hogy nem volt annyira zavaró, mert édes füst volt. Egyszercsak Anna, aki velem szemben táncolt riadt szemekkel nézett, én pedig csak azt láttam, hogy a hátam felől hatalmas fény közeledik, és nem merek mozdulni sem, Már csak azért sem, mert el sem tudtam képzelni, hogy mi a fene lehet az, na meg, ha megmozdulok is, merre tegyem azt....Hamar kiderült, hogy egy alkoholos üvegbe beleállítottak egy csillagszórót, amit a pincércsaj vitt egy kis asztalnál visongó hamupipőke társasághoz. Nem sokkal később pedig ugyanezt eljátszottuk, csak egy kisebb torta jött akkor, teli égő gyertyákkal. Mondanom sem kell, mindez teljesen odavaló egy disco közepére.... Fiatal srácok dőlöngéltek mellettünk egy ideig, élvezve a jó zenét, de úgy látszott rajtuk, hogy nem az jár a fejükben, hogy "jaj de szépek a magyar lányok", hanem inkább, hogy " hú de menő vagyok, hogy ennyit ittam ma is!":)) 1 órakor beáramlott a tömeg. Ilyentájt zár be sok szórakozóhely, és megtelik az összes többi. A nyalókás, dezodoros wc-s néni itt is játszott.....
Hirtelen most nekem kerekedett el a szemem, nem Annának, ugyanis kisebb fajta tömegverekedés tört ki mögötte egy szempillantás alatt. Arrébb is húztam, és döbbenten figyeltem, hogy nem csak a fiúk püfölik egymást ököllel, hanem a lányok is a fiúkat. Ekkor kezdtem úgy érezni, valahogy mára már elég volt, és nem igazán szeretnék új dolgot látni.... Volt egy nő, aki mint egyfajta új táncfigurát kipróbálva, az egyik lábát a srác nyakába tette. Érdekesnek érdekes táncfigura, főleg a disco közepén, de hogy hosszútávon nem kivitelezhető, az is biztos.:) Egy hamupipőke pedig fogta magát és a szép kis topánkájában akkorát esett a táncparkett közvetlen közelében, hogy öröm volt nézni. Annával ittunk egy finom alma izű likőr féleséget. Kicsit még próbáltuk magunkat jól érezni, majd hazaindultuk. Bíztam benne mára ennyi volt, és épségben hazajutok....
Leintettem egy taxit, és reménykedtem:) Hamar kiderült, még nincs vége a napnak, ugyanis a taxisnak fogalma sem volt arról, hol van az a cím, ahova én menni szeretnék. Ez már csak azért is kellemetlen, mert két hete vagyok itt, és ha elvinne a város másik végébe a sötétben, (de akár világosban is ) fogalmam sem lenne róla, hogy hol vagyok. Úgyhogy mondtam neki, hogy Hillhead metró állomás közelében van az utca, amit keresünk, bíztam benne, az talán mond valamit neki. Elővett egy térképet, böngészgetett rajta útközben, na mondom ez is jó lesz. Természetesen az óra meg csak ketyegett...Mindenféle kis utcákban járkáltunk. Még az is megfordult a fejemben, hogy lehet direkt csinálja, mert ugye mondtam neki, tőlem ne kérdezze pontosan, hogy hol van az utca, mert 2 hete vagyok itt. Szóval mondom szépen átrázzuk a turistát... Majd nagy nehezen kikeveredtünk az utcákból, a már említett metróállomáshoz, ahol közöltem vele, álljon meg, inkább gyalog megyek. Így is dupla annyiba került az utam haza, mint egy hete, nem ha még elkezdem neki magyarázni, hogy itt jobbra, itt meg balra, meg erre, arra, mondom inkább felejtsük el egymást mihamarabb.
Az öltözékemre visszatérve, azt hiszem eléggé ki lehettem nézve:))) Az itteni emberek biztos, hogy ezekhez az öltözékekhez vannak szokva. De a lányok arcát kellett volna főleg látni:)) Valószínűleg nem voltam a kedvencük, na de a riválisuk sem, ebben biztos lehetek :))) Amúgy az arcuk viszont nagyon szép. Egytől egyig mindegyiknek szépen kisminkelt arca van, ami egész este megmarad rajtuk bármit is csinálnak. A discokban a korosztály kb. 16-tól 40-ig terjedt. Volt ott mindenféle ember. Alapjáraton jól éreztem magam, leszámítva a sok, egész estés döbbenetet, kicsit soKK volt. Viszont biztos vagyok benne, ha esetleg nagyobb társasággal sikerülne elmenni később az is más lenne. Jó lett volna, ha itt vannak az erdélyiek, Blanka, Sagem, Enikő, Soós és még sorolhatnám. Velük észre sem vettem volna, hogy mi folyik körülöttem. Így viszont egy szavam sem lehet, megismerhettem az itteni éjszakai életet:)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.