HTML

Életem a Man-szigettől Skóciáig

Új életet kezdtem. "Repülök Manchester-be, majd három nap nyaralás után tovább a Man-sziget fővárosába, Douglas-be. Ott fogok élni egy családdal, akik már nagyon várnak. Házvezetőnő és babysitter leszek. Meglátjuk mi sül ki belőle :) " - Ez volt 2010 augusztusában. 9 hónappal később ismét nekivágtam, de most Skócia legnagyobb városa, Glasgow volt a cél. A munkakör eleinte hasonló volt, de később sokminden változott:) Az élet mindig kiszámíthatatlan meglepetéseket tartogat! :)

Friss topikok

  • vegijudit: @H McFly: Igyekszem!:)) Puszi (2012.01.04. 19:20) 160 km/h-ás szél
  • vegijudit: @koffein: Kedves Eszter! Meglepett a leveled, köszönöm, hogy olvasol! Szívesen válaszolok a kérd... (2011.11.13. 20:32) Első torta
  • vegijudit: @C4rt3r: Tak :):))) (2011.10.01. 17:10) Bankszámla
  • vegijudit: @H McFly: Drága Krisztyion! :) Köszönöm a támogatásod!! Próbálok mindennap írni, hogy mi folyik it... (2011.08.18. 00:58) Harc az életben maradásért
  • vegijudit: Szia! Rossz volt a gépem, és legutóbb Anna barátnőmén tudtam csak írni, ez az oka, neki meg angol ... (2011.07.06. 21:46) North Berwick

Linkblog

2011.05.17. 22:10 vegijudit

A skótok nem angolok

 Ma nagyon jól viselkedett a kislány, mindaddig, amíg a kisfiúval haza nem értünk. Után a kisasszony kezébe vett két kis autót, és először a kisfiút, majd a nagyobbat kezdte verni vele. Miután elvettem az autókat tőle, természetesen fel volt háborodva, és a konnektort kapcsolóját kezdte piszkálni. Majd amikor merészeltem rászólni, megpróbált belém harapni. Teljesen fel volt bolydulva, kiabált, és rosszalkodott. Nem volt egyszerű a kis csaj. :)) A kisfiúval most nagyon jól elvoltunk, szerencsére, ő most nem akarta bántani a hugicáját. Kirakóztunk, társasoztunk, labdáztunk, csak néha a picur nehezítette a körülményeket...:)))

Anyuka kérte, hogy ezentúl minden délelőtt is vigyem el sétálni a kisasszonyt.  Ezt én ma meg is tettem, de a pokróc nélkül velem sajnos képtelen elindulni a pöttöm. Úgyhogy a vállára terítettem, szerencsére így pont nem ér le a földre. Ettől függetlenül eléggé nevetséges, ahogy azt cipeljük magunkkal, főleg, hogy nekem ide sem adja. Az utcán pedig minden szembejövő hölgy mosolygott a leányzóra. Fura is volt. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Én is megnézem a pici babákat az utcán, hogy milyen édesek, na de, hogy minket nézzen valaki is....majd hozzászokom:)))

Este beszélgettem kicsit a nagyobbik fiúval. Ugyanis reggel itthon felejtette az iskolatáskáját, és érdeklődtem ilyet hogyan tud elkövetni az ember:))) Elmesélte, hogy megfogta a trombitája táskáját, és elindult, azt hitte minden nála van. Ebből kifolyólag beszélgettünk a suliról, az angol óráiról, amikor mesélte, hogy egyszer angol órán a skót embereket leangolozta, és mindenki fel volt háborodva. Megmondom őszintén én is ezt tettem eddig, de ezentúl figyelek majd:)))

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://vegijudit.blog.hu/api/trackback/id/tr952912375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása