Reggel pár perccel az ébresztő csörgése után a kislány úgy berontott a szobámba, hogy csak pislogtam. Anyuka javasolta, zárjam kulcsra az ajtót inkább estére:) A meglepő inkább az volt csak, hogy a 15 hónapos kislány berontott, majd megállt és pislogott:)) A kisfiútól jobban várható lett volna hasonló.
A reggelit az apuka készíti hétköznapokon. Reggelente mióta itt vagyok mindig iszok teát. Lassan szokássá válik:)) Így én is kapok reggel tányért és forróvizet is:) Az asztalt én szedem le, végülis ezzel kezdődik a reggeli munkám. A szülők munkába indulnak, én meg a kislánnyal itthon maradok. Ma a két nappalit takarítottam. A leányzó evett gyümölcsöt, aludt, majd megette az ebédet is. Semmi baj nincs vele:) Nagyon okos, és ez tetszik benne:) Reggel én öltöztettem fel, és pelust is cseréltünk. Az öltözésben segítőkész nagyon, tartja a lábát, hogy húzzam fel a harisnyát. A pelust pedig, ha leveszem mutogat le, hogy "ki van mindenem":)) Jól elvagyunk ketten. Ha valamit akar mutogat és közli, hogy "ö". Na meg, ami nagyon megy a "mama" szó. egész nap hallgatom:))), anyás a drága, és mindig várja, hogy anya mikor érkezik haza.
Csengettek ma, jött egy csomagkihordó. Beengedtem a lenti kapun, majd a lépcsőházban kiabált, hogy "Hello! Hello!" Jó pofa volt, hogy lent a két lehetséges választás közül megtalálta a jó csengőt, de a két lakás közül már nem találta meg ugyanazt a kiírást:) Na de, átvettem az első itteni csomagot, és alá is írtam. :)
Elmentünk ma is délután az oviba, elhoztuk a kisfiút. Próbálom arra tanítani, hogy hazafele jövet fogja a babakocsi egyik fogóját, így tuti, hogy mellettünk jön, és nem áll meg bámészkodni, csak ritkábban. Itthon meg becsöngetett, és kinyitották a ajtót, jaj mondom hát nincs itthon senki, tuti a szomszédba csengetett, te jó ég:) Majd kiderült, hogy a nagyobbik fiú itthon van:)
Nehéz volt lekötni a gyerekeket délután. Valahogy akartak is játszani meg nem is. A kislánynak mindig az kellett volna, amit a kisfiú elővett, de azok nem neki valók voltak. A nagyobbik fiú meg egyszer csak elővette a trombitáját, hogy gyakoroljon. Az ember azt hinné, hogy csend lesz mert majd figyelnek a gyerekek, hogy mi az, de szó sem volt erről. A kislány elkezdett visítani a trombitaszóra:) Egyem a szívét:) A kisfiú meg szinte meg sem hallotta:))
De ettől függetlenül elvoltunk. :) Van egy rózsaszín takarója a kicsinek, attól mindig megnyugszik, bármi is van. :) Amint az anyuka hazajött, máris rohant elé. Nagy kópé a kicsi. 15 hónaposan belém kapaszkodott ma, és úgy meg csípett, hogy komolyan mondom nagyon fájt:), a 6 éves bátyját meg harapdálni szokta a 4 szem fogával. Úgyhogy figyelni kell, mert nem csak a nagy tudja bántani a kicsit:):)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.