Életem a Man-szigettől Skóciáig

Ma kicsit sikerult elore takaritanom, bar a vasalashoz nem fogtam hozza, de majd hetvegen. Majdcsak meglesz minden szepen sorban. :)

Delutan atjott a gyerekek baratja, mert keszitik a kis hazifilmuket, sajat szorakoztatasra. Het orakor vacsoraztunk, es a fiu is hazament enni, majd visszajott. Este fel 10kor csak azert ment el nagynehezen, mert en kozoltem, hogy fekves van. Le vagyok dobbenve, hogy milyen szulok vannak erre. Hetkoznap este fel 10kor meg idegeneknel van a gyerek, aztan majd a sotetben 13 evesen egyedul ballag haza. Nem is ertem. Elhiszem, hogy nem sok itt a bunozes, de szerintem ez akkor sem normalis dolog. Mintha forditva mukodnenek a dolgok, es a gyerek iranyitana...Itt meg a sracok olyankor cska a baratjukat latjak, mintha valami vendeg lenne, es semmit nem lehet addig csinalni, amig itt van. Sem furdeni, sem rendet rakni, se semmi. Szalad a jatekszoba, erdemes volt ma rendet tennem ott..... 

Amugy este 8 korul kopogott valaki. A nagyfiu nagyon megijedt, nem engedte, hogy ajtot nyissak, de nagyon nekem sem allt szandekomban. Nem vartunk vendeget, de a ablakbol kinezve valami kozvelemenykutatasos emberke lehetett. Jokor talalt erre jonni...