Életem a Man-szigettől Skóciáig

 Ma nagyon szörnyű napom volt. Szó szerint:) Kaptam olyan 29 szoba körüli takarítanivalót, megszámolni sem mertem, csak elkezdtem csinálni, csinálni, hogy haladjon. Mondták, hogy ellenőrzés lesz a hotelben déltől, így a törölközőkkel már nem takaríthatunk délután, csak portörlőkkel. Mosolyogtam is magamban. :) Viszont tudtam, hogy mivel az ellenőrző emberekkel fognak jobban foglalkozni, így csinálhatom egyedül az összes szobát segítség nélkül. Ebből az lett, hogy 6 óra helyett 8 órát dolgoztam, negyed óra kutyafutta pihenővel.... negyed 6-kor léptem ki az épületből, de fizikailag nagyon fárasztó, megterhelő. Ráadásul David, aki épp élvezkedik a kis főnöki pozíciójában, közölte, hogy nem vagyok elég gyors, pedig ennél gyorsabb már nem tudok lenni, de az igazi főnök meg meg van elégedve velem. Csak rossz hallgatni az ostobaságokat, mikor az ember igyekszik.

Este, hogy hazajöttem, Viktor már itt várt:) Megelőzött pár perccel:) Levágtam a haját, majd gombapörköltet főztem. Olyan jól esett enni:)) 

Ilona írt, akinél voltam eddig egyszer babysitterkedni, hogy meghalt a férje, és 21-én pénteken jó lenne, ha tudnék vigyázni a gyerekeire, gondolom temetés lesz akkor......Sajnálom, én is találkoztam a férjével, nehezen érthetően beszélt, de azt mindig értettem, hogy megköszönte, hogy ott vagyok:) 

A nigériai család apukája felhívott ma, hogy lehet, hogy engem választana, mint babysitter, pedig én már el is felejtkeztem róluk, mondom úgysem fizetne nekem annyit, amiből fenn tudom tartani az albit.......szombaton akar velem újra találkozni, beszélni. Úgyhogy zajlanak itt az események....

Jó itthon lenni az albiban. Barni és Betti is itt van, ilyen véletlenszerű összejövetel történt nálunk, de jó kicsit kikapcsolódni. Igaz, hogy inkább aludnék, hogy bírjam a holnapi munkát, de élni is kell valamikor:))) Viszont Barni fincsi madártejet készített nekünk:) Érdemes volt fent maradni még:))